Orbán Viktor hazaküldte az orosz katonákat oda, ahonnan jöttek

2025. június 16. 08:52

Ehhez akkor jóval nagyobb bátorság kellett, mint ma bármilyen demonstrációhoz.

2025. június 16. 08:52
null
Kacsoh Dániel
Facebook

„Nem sokat éltem diktatúrában, az is amolyan puhácska volt már, legalábbis az ötvenes-hatvanas évekhez képest, de azért még gyerekkoromban is egyetlen párt volt csupán, a nyilvánosan vállalt politikai ellenvélemény «jutalma» pedig betiltás vagy bebörtönzés volt. Az 1956-os forradalom hivatalos elnevezése ellenforradalom volt, Nagy Imre és társai árulónak számítottak, a tiltakozásért gumibot járt.

Aki ma az Országház épülete előtt az egybegyűlt ezreknek azt üvölti a kiváló színpadtechnikával megtámogatott tüntetésen, hogy a miniszterelnöknek a k. anyja, a megválasztott kormány és támogatói pedig takarodjanak, nyilván elfelejtette, mi az a valódi elnyomás, vagy sosem tudta. És jól is van ez így, legyünk csak szabadok – legfeljebb azt ne mondja az egyszeri tiltakozó, hogy nem tiltakozhat, mert de! Mi az hogy, nagyon is!

Június 16-án, 1989-ben tehát még «épphogy diktatúra» volt, a szovjet katonák még «ideiglenesen» hazánk területén állomásoztak, amikor a változó idők jeleit beérző kommunista párt – nem függetlenül a múlt újabb, taktikai okokból való átírása érdekében – hagyta, hogy Nagy Imrét és társait újratemessék, a Hősök terén pedig nagyszabású rendezvényt tartottak ennek apropóján. Próbálták mederben tartani a dolgokat.

Ezt is ajánljuk a témában

A legtöbb beszéd ennek nyomán a «megbékélésről» szólt, hiszen ez lett a legújabb narratíva, mondván, nem a történtekkel, hanem a jövővel kell foglalkozni. Ám Orbán Viktor a Fidesz részéről totálisan beleállt a még regnáló hatalomba, egyúttal hazaküldte az orosz katonákat oda, ahonnan jöttek. Ehhez akkor jóval nagyobb bátorság kellett, mint ma bármilyen demonstrációhoz. Összehasonlíthatatlanul több.

Cserébe a beszéd legendás lett, előadója pedig a nemzet jövőjét érdemben befolyásoló politikus. Milyen érdekes: az esemény díszletét a később az utódpárttal a hatalom érdekében kiegyező SZDSZ politikusa tervezte, ám a lényeget mégis egy akkor még szinte ismeretlen fiatalember tette hozzá a történelmi pillanathoz. Belerondítva egyúttal a megkomponált átmenet szólamaiba. Európai szinten ma is ezt teszi: a népszuverenitás elvére támaszkodva szembemegy a birodalmi logikával!”

Ezt is ajánljuk a témában

Ezt is ajánljuk a témában

Amikor az állam hazudott, a nemzet emlékezett

Harminchat évvel ezelőtt reformkommunisták sora tülekedett Nagy Imréék koporsójánál, mintha nem ők gyalázták volna évtizedekig a miniszterelnök emlékét. Szerencsére a magyar ember nem felejt. Veczán Zoltán írása.

Nyitókép: Facebook

 

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 24 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Pelso j.
2025. június 16. 15:34
Sőt, személyesen, a két kezével tolta ki a ruszki tankokat Záhonynál. Te átlátszó talpnyaló.
scorpy-2
2025. június 16. 15:21
A beszéd politikai mestermunka – mondja Pozsgay Imre. – Más kérdés, hogy mennyire állja meg a helyét a történelem előtt Igazi bátorságot nem igényelt, mert a szovjet csapatok kivonásáról Grósz már tárgyalt Gorbacsovval, és 1988 őszén lényegében eljutott oda, hogy a kivonás időszerű, sőt el is kezdődött. Egy ilyen beszéd mégis felvillanyozó hatású lehetett. Az országnak mégis ezzel a szónoklattal mutatkozott be. De a legendákkal ellentétben Orbán Viktor nem parancsoló, hanem óhajtó módban fogalmazott. Remélte, „olyan kormányt választhatunk magunknak, amely azonnali tárgyalásokat kezd az orosz csapatok kivonásának haladéktalan megkezdéséről”. 1992-ben Ungár azzal ugratta Orbánt, hogy a temetési beszéd nem is volt akkora hőstett, mire ő azt felelte: „a mai napig ebből élünk”. Vagyis úgy élte meg, hogy a népszerűség – ekkor a Fidesz már 25 százalékon állt – annak a beszédnek köszönhető. Hitte, hogy legendás tettet hajtott végre és el is hitette.
recipratio
2025. június 16. 13:52
Ezt a rendszert a devizában felvett, egy életen át törlesztett hitelek tartják fenn, amelyek pórázként tekerednek a nyakak köré, amely póráz legfeljebb a félig üres hűtőig ér el. Ezt a rendszert a keményen dolgozó munkahelye tartja fenn, amelynek elvesztése miatt naponta retteg. Ezt a rendszert a szarrá adóztatott kisember fölé magasodó közmédia tartja fenn, amely megmondja, pontosan kit és miért kell gyűlölni, és hogy miért olyan jó neki, amilyen jó. Ezt a rendszert a szabadság illúziója tartja fenn, amely olyan, mint a piros-fehér-zöld címkével ellátott kínai fokhagyma: olyan, de egyáltalán nem az. Ezt a rendszert az az elmaradt felismerés képezi, hogy 2025-ben pontosan ugyanannyi beleszólásunk van bármibe, mint az ’56-os felismerés előtt, és azután oly sokszor: semennyi. Attól, hogy ez szabadságnak tűnik, egyáltalán nem az.
recipratio
2025. június 16. 13:51
bőven elégséges feltétele adott: a hatalom birtokosai felismerték, hogy bár a fél országot következmények nélkül ki lehet lopni a segge alól, a csirkefarhát árát nem szabad kispórolni a keményen dolgozó pénztárcájából. Mert amíg a viszonylagos jóllakottság érzése tölti el, együttműködik, és bármit képes elhitetni magával. Igen, ’56 elnyomó hatalmának helyét egy sokkal kifinomultabb rendszer vette át. Amelyben nem kell már szurony-bajonett minden utcasarokra, nem kell az ország egyik felét félelemben tartva azzal zsarolni, hogy jelentse fel a másik felét, mert csúnyán nézett a mindenható vezér fürdőszobában kiaggatott képére. Nem, ezt a rendszert márt nem a látható, lépten-nyomon demonstrált (katonai) erő tartja fenn, hanem a kisember csirkefarhátban, közmunkában, rezsicsökkentésben mérhető, a többet kevesebbel is beérő komfortérzete, annak a mindennapi kevésnek a görcsös féltése, ami van
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!